Fotókon a Duna-delta – Fotókiállítás nyílik csütörtökön Nagykárolyban

2019. szeptember 26., délután 13.00 órai kezdettel fotókiállítás nyílik a Nagykárolyi Kastély kiállítótermében, „A Duna Delta” címmel. A szervezők minden érdeklődőt várnak.

Dobrudzsát földrajzi, történelmi és etnikai sokszínűsége varázsolja Románia egyik legvonzóbb és legérdekesebb helyévé. A dobrudzsai táj és a helyi legendák mindig lenyűgözték azokat, akik ebben a térségben jártak, legyenek azok helyiek, a terület megszállói, turisták vagy akár művészek.

Az irodalmi vagy történelmi írások gyakran felidézik a dobrudzsai-sztyeppe sivatagi táját, melyet a nyári aszály miatt megsárgult növényzet miatt Arany Dobrudzsaként is emlegetnek. Télen mindez megváltozik, ezt pedig Ezüst Dordudzsaként emlegetik.

A helyi folklór szerint a Măcin-hegységet, hegygerincével és bizarr szikláival, az óriások hozták létre, akik hatalmas kődarabokat dobáltak ellenségeikre, hogy megsemmisítsék azokat. A Dobrudzsai-hegység sziklás csúcsai, úgymint a Greci-csúcs, a Consul vagy a Deniz Tepe mitikus helynek számítanak, az Ararát dobrudzsai másolatának. A helyi legenda szerint azt a helyet jelölik, ahol az özönvíz idején Noé bárkája lehorgonyzott.

A delta áthatolhatatlan mocsarai félelmetes lényeket, tündérekké vált szellemeket rejthetnek, amelyek hálóikba kerítik a halászokat, majd elsüllyesztik hajóikat. Ők őrzik ugyanakkor a mocsár által, évszázadok óta elnyelt hajótörötteket és arannyal megrakott bárkáikat. Ezeket a roncsokat olykor a Duna torkolatának erős áramlatai teszik megközelíthetetlenné még a búvárok számára is.

A Chilia-ágat Achilles-ről, a trójai háború mitológiai hőséről nevezték el. A Delta legdélebbi és legrégebbi ága a sárkányt megölő Szent Györgyről kapta a nevét, mintha csak a haláltusáját vívó sárkány szabdalta volna hatalmas farkával a tájba a tenger felé kanyargó folyó meandereit.

A Duna-delta középső ága a Sulina, mely a bizánci kori Seline elnevezésből származik és a Dunának a tengerbe ömlő ezen ágát kalózfészekként emelegették, a Razim-tó pedig a terület tulajdonosáról, Rasim pasáról kapta a nevét.

A Casimcea fennsík, az őt átszelő Casimcea-folyóról kapta a nevét. A forrásait Beipunarnak (Bei kútnak/forrás) nevezik, mert valamikor olyan sok víz tört ott a felszínre, hogy a földterület tulajdonosának a fia szinte megfulladt. Apja megparancsolta, hogy a juhnyáj összes gyapjával zárja el a forrást, hogy az soha többé ne törhessen a felszínre, azonban a Casimcea vize a halmok között mégis feltört.

Úgy tartják, hogy a Dobrudzsa tisztásain és lejtőin vörös színben pompázó több ezer pünkösdi rózsa, azok emlékezetére nyílik, akik a térség misztikus sivatagában a hitükért áldozták magukat.